Bepillantás a történelembe: Kümmersbuch malma megnyitja kapuit

Bepillantás a történelembe: Kümmersbuch malma megnyitja kapuit

Múlt vasárnap több mint 100 látogató özönlött a kümmersbuchi jó állapotú malomba, hogy egy ismeretterjesztő túrán vegyen részt. Ez az esemény a „Nyitott Műemlék Napja” keretében zajlott, és lehetőséget kínált a résztvevőknek, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a malom történetébe és működésébe. Marianne Moosburger helyi gondnok, Christian Schuller malomtulajdonos és Josef Moosburger malomspecialista kalauzolta végig az érdeklődőket a helyszínen, és osztották meg tudásukat.

A túra a Kümmersbuch helynév eredetének érdekes magyarázatával kezdődött, amely valószínűleg a „Chiuman bükkerdőből” származik. A 16. században már a „Kümerspüch” alakban használták a nevet. A hely ekkor már nem Vilseck és a bambergi kolostor része volt, hanem a hahnbachi székesegyházhoz és az ambergi járásbírói hivatalhoz tartozott.

A malom története

A malmot 1939-ben vette át a Karl von Alfons Siegert család, miután eltávolították a kibővített Grafenwöhr katonai gyakorlóterületről. Josef Karl gazdálkodó és családja melléküzemként üzemeltette a malmot. 1968-ban Marianne Karl lánya feleségül ment Adolf Schuller gazdálkodóhoz, aki egy turbinát épített a malomba, hogy energiát termeljen. A malmot 1973-ban leállították, de nem bontották le, helyette modern bulitermet építettek be.

A túra másik izgalmas aspektusa a Müllerre vonatkozó szigorú szabályok magyarázata volt. A gazdák nem tudták maguk eldönteni, melyik malomba akarják vinni a gabonájukat, ezt ugyanis az uralkodó döntötte el. A molnárképzés összesen hat évig tartott, ami tükrözi a malomipar nagy jelentőségét a lakosság élelmezése szempontjából. A Millersnek jártasnak kellett lennie különféle anyagokban, mint például fa, fém, kő, bőr, gabona és víz, hogy sikeresen végezhessék munkájukat.

A kümmersbuchi malom egy hengermalom, ami azt jelenti, hogy a gabonát többször meg kell őrölni, hogy finom lisztet kapjanak. A látogatók megtudták, hogy az őrlési folyamat nemcsak egyszerű; a végtermék eléréséhez több lépésre volt szükség. Az első őrlési folyamat után lisztet állítanak elő, ezt követi a korpa, a búzadara és végül a liszt. A liszt korábban sötétebb és táplálóbb volt, mint manapság, és a lisztet a szükség idején élelemként is használták.

Egy másik érdekesség a malomorvos szerepe volt, aki a komplex javításokért volt felelős, és gyakran jobban fizetett, mint egy emberorvos. A malomban végzett munka nem volt kockázatmentes, mivel a malmok gyakran nyirkos helyeken helyezkedtek el, és nagy volt a tűz- és robbanásveszély. Ezért többnyire a falvakon kívül épültek.

A molnárok és családjaik gyakran egy saját világban éltek, távol a falusi élet társadalmi normáitól. A malom kommunikációs hellyé vált, ahol a gazdák szállították a gabonát és várták a lisztet. A molnárok munkaruhái vászonból készültek, hogy elszívják a nedvességet a bőrről. Az alvási szokásokat is a körülményekhez igazították, a molnárok ugyanis gyakran ülve aludtak, hogy jobban lélegezzenek.

A rendezvény egy társasági résszel zárult, melyben a résztvevők a malomról szóló dalokat énekeltek és hallhatták a régi malommondásokat. Ezek a mondások tükrözik azt a vágyakozást és szabadságot, amelyet sokan a malomélettel társítanak. A Kümmersbucher malom továbbra is a történelem lenyűgöző darabja, amely visszavezeti a látogatókat az időben, és megtanítja őket a malmok fontosságára a régió számára.